Történet Alapítók Szolgáltatásaink Céljaink Hírek Kapcsolat

Borvacsora estek

Borrendünk egyik fontos célkitűzése, hogy a mindennapok gyakorlatában, kóstolással egybekötött vacsoraestek alkalmával megismerhessék az egyes borvidékek jellegzetes borait. Egyben felfedezhessék az adott borrégiók jeles, ismert, vagy éppen felfedezésre alkalmas borászait, s azok alkotásait. A Budavári Szent György Borrend alapítását követően 2011-ben két borrendi ünnepi borkóstoló programot szervezett meg. Nevezetesen megismerhettük zászlós borunk alkotójának, Szeremley Huba borásznak több évtizedes munkásságát, kóstolhattuk zászlós borunkat a Bakator fehéret, valamint a Baktor Óvöröset és természetesen a Szeremley Pincészet további kitűnő bor remekeit. Szintén nagy érdeklődéstől kísért kulináris eseménye volt rendünknek a szekszárdi Mészáros Borház ízletes borainak felvonultatása, a hozzájuk komponált ételkülönlegességekkel harmonizálva.

2012. első féléves vacsoraesti programok

A borrend munkatervének megfelelően 2012. első félévében, májusig bezárólag három vacsoraesti programot tervezünk megszervezni. Az elsőre farsang havában, február hónapban kerülne sor, amikor is Boros Farsangi Kavalkád keretében három borvidékről invitálunk meg három olyan feltörekvő, s egyre nagyobb elismertséget szerző ifjú borászt, aki érdemes a sikerre és kellemes meglepetést tud okozni a még szélesebb borértő közönség számára. Március hónapban meglepetésnek szánunk egy olyan borrendi vacsoraestet, amelyen különösen illusztris vendégeket fogadhatunk, s láthatunk vendégül egy szép, országos kitüntetés apropóján. Május hónapban pedig budai társ borrendek képviselőinek jelenlétében szeretnénk tisztelegni a borrendi mozgalom nagyszerűsége előtt, s nyomatékot adni a testvériességnek, egymás tiszteletének.

A bor himnusza
(Kovács Lajos- Bicskey Dániel)


A bornak lelke van, és felszáll a gyöngye,
Vedelni nem szabad, mert ledönt a földre,
Tiszteld a hegy levét, a fényt, a napsugárt,
Kortyonként megrágva, lassan, úgy meg nem árt.
Kevéssel érd be, dalra úgy fakadj,
Igyál, igyál, de ember maradj!
Diófa árnyat ad, a kancsó körbe jár,
Dalolni, sírni fogsz, mire a Nap lejár,
S mikor az éjszaka ráborul a tóra,
Elfogy a könnyed és elhalkul a nóta.
Jön majd egy új nap, és dalra úgy fakadj:
Szeresd a bort, de ember maradj!